Február 3

Február 3.

Hétfő reggel van, ülök a genfi vonaton, igyekszem az első munkanapomra az új munkahelyemen. A vonatút két és fél óra. Van idő gondolkodni, emlékezni, az élet zavarbaejtő furcsaságain töprengeni. 

Két éve történt. Belegondolni is sok, leírva pedig még több. Két év. Ennyi idő telt el azóta, hogy megszűnt a kényelmes élet, szétesett a család, elmúlt egy életforma. Malév. A mai napig ha meghallom vagy meglátom leírva valahol, bizsergés fut végig a hátamon. Megszólítva érzem magam. Pedig én csak nagyon kevés időt töltöttem a cégnél, mégis egyből beszippantott a közeg. Malév. Ma már csak egy keserédes emlék. Arcok, helyek, illatok, kerozinszag és hajtóműzaj. Ezek jutnak eszembe. És hóesés. Tisztán emlékszem arra a napra, ARRA a február 3.-ára. Mínusz sok fokban szakadt a hó. Egész nap, egész héten. Az amúgy bosszúságot okozó időjárás kivételesen senkinek nem borzolta a kedélyeit. Sőt. Talán egy pár órával tovább maradnak a gépek. Hátha addig valaki kitalál valamit. Hátha addig felébredünk a rémálomból. Nem lehet, hogy így legyen vége. Ezt nem így terveztük. HAHÓ VALAKI!!! De nem, nem álmodtunk, és nem, senkinek nem volt már lehetősége és ereje megvalósítani az elképzeléseket.

7:40 perc. A vonat most gurul be Lausanneba. Ülök a vonaton, nézek ki az ablakon, gyönyörködöm a tó és a hegyek eszméletlen kontrasztjában, és azon gondolkodom, hogy mit is keresek én itt. Aztán megnyugtatom magam, hogy minden rendben lesz, jó helyen vagyok, és a vonat is jó irányba megy. 

A mai naptól egy genfi irodában fogok dolgozni. Egy skandináv székhelyű magán légitársaságnál folytatom a karrierem - már ha nevezhetem annak - lassú, de annál biztosabb építését. És sokadszor belém hasít a felismerés. Mennyire furcsa, hogy éppen február 3.-án kezdek az új helyen. Lehetett volna bármelyik másik nap a 365-ből. De nem. Február 3. Egy évvel ezelőtt a Hősök terén arról kellett beszámolnom a volt kollégáknak, hogy elvesztettem az állásom, és éppen azon küzdök, hogy visszaszerezzem. Akkor ez sikerült, most viszont önként hoztam meg ezt a döntést. 

És újra, két év után sem telik el úgy február 3.-a, hogy ne lenne valami gyökeres változás az életemben. Persze ezek izgalmas változások, de roppant fárasztóak.

És még egy valami eszembe jut február 3-ról. A Super Bowl döntő. Két évvel ezelőtt is - mint mindig - erre a hétvégére esett, jó előre összeszerveztük a kollégákkal, hogy közös műszakban leszünk akkor éjjel, hogy nézzük a meccset. Nos a meccset megnéztük, de a tervezett alkoholmentes pezsgő helyet.... ezt már a kedves olvasó fantáziájára bízom. 

A vonat lassan beér Genfbe, befejezem én is. Őszintén bízom benne, hogy egyszer úgy fogjuk emlegetni február 3.-át, hogy igen, a Malév ezen a napon szánt meg, jöjjünk össze emlékezni; aztán másnap reggel mindenki megy Ferihegyre az új munkahelyére. Sokan sokmindent megandának ezért.

Címkék: Malév, Svájc, Vasút