Eljött ez a nap is. A távolság már órákba mérhető, az izgalom egyre fokozódik. Pakolás beszámoló.

Sajnos az elmúlt egy héten nem kerültem annyiszor a számítógép elé, hogy megfelelően dokumentálni tudjam a készülődés szakaszait. Elszámoltam a Lufthansánál, megkaptam és lefordíttattam az erkölcsi bizonyítványom, és ami a legfontosabb, beszereztem a költözéshez szükséges dobozokat. Szerettem volna hosszabban írni a közben engem ért benyomásokról, a búcsúzás pillanatairól - amik hál' Istennek inkább vidáman teltek, mint szomorúan. De sajnos annyira megcsúsztam az idővel, hogy nem maradt időm a blogra, így elmaradtak a bejegyzések.

Most megpróbálom felvenni a fonalat, a jövő héttől pedig a kinti élet krónikája következik. Annyit elöljáróban elárulhatok, hogy izgalmas lesz. 

A pakolással már szinte teljesen készen vagyok, már "csak" a papírokat kell elrámolnom. Miközben pakoltam, eszembe jutott az "Egek ura" című film. Abban a főhős, akik George Clooney alakít, egy olyan előadással járja az USA nagyvárosait, amiben arról beszél, hogy minden ami fontos, bele kell tudnunk pakolni egy hátizsákba. Nos most azt kell, hogy mondjam, nincs igaza. Persze, jó lenne, ha így lehetne, de nem. A fényképekkel, könyvekkel, apróságokkal egy egész bőröndöt tudtam volna megtölteni, de sajnos - vagy inkább szerencsére - a csomagtartó kapacitása véges. Épp ezért ezt a részt hagytam a végére. Előbb a téli holmik, némi ágynemű, ruhák, tisztálkodószerek, hosszútávon elálló élelmiszerek, és elektronikai cuccok. Csak ezek után jöhetnek az apróságok. Most itt tartok. A papírmunka és a kassza megállapítása maradt hátra. Aztán kilövés.

Természetesen van még elmaradásom az itthoni sztorikkal is. Különösen a magyar repülés mostani helyzetértékelésével, és a Malért egyesület történetének megírásával vagyok még adós. Egy-egy tétlenebb órában ezekre mind sort fogok keríteni. 

És ami még jön, az elmaradhatatlan fotóriport sorozat!